A Slow Food mozgalom történetében is egyedülálló négynapos milánói Terra Madre Giovani elnevezésű programfolyamot lezáró ceremóniának október 6-án a Milánói Expó adott otthont.

Carlo Petrini

Carlo Petrini. Fotó: Kardamom

A rendezvény a három legfőbb célkitűzését már az első napokban elérte: a számos előadás, workshop, klasztermegbeszélés, kóstolók és esti rendezvények során megannyi névjegykártya cserélt gazdát, határokon – sőt, kontinenseken – átívelő új projektek fogantak, de egymásra talált itt kistermelő és importőr, illetve ültetett el új ötleteket a fejekbe egy-egy, más országban már prosperáló know-how. (Személy szerint 2 füzetet írtam tele, sok kommunikációs anyagot tettem el és persze még többet fotóztam.)

Seminars

Szemináriumok. Fotó: Kardamom

Szóval, a kapcsolatok kialakítása, az inspiráló atmoszféra megteremtése és az aktivitás beindítása bizakodásra okot adóan sikerült. (Ennek margójára csak annyit, hogy Carlo Petrini ünnepi beszéde során megjegyezte, hogy az elmúlt évtizedek alatt nagyon sok szép élményben volt része, de az a lendület, energia és tudatosság, amit ebben a pár napban közöttünk/velünk tapasztalt, minden elképzelését felülmúlta. Igazán megindító volt, amikor a Mozambiktól Japánon át Kanadáig képviselt, a jövőt jelentő közönség előtt elcsuklott a hangja és egy-egy könnycsepp is megjelent a szemében.)

Visszatérve: a Terra Madre Giovani negyedik kiemelt célja, nevezetesen „a világ – ide értve a politikai döntéshozókat is – számára való láthatóság elérése” a záró ceremónián szó szerint is „fülekre talált”.

Az eseményt nemcsak az olasz mezőgazdasági miniszter, Milánó főpolgármestere vagy a Világkiállítás kormánybiztosa és igazgatója tisztelte meg beszédével, de az olasz külügyminiszter is fontosnak tartotta, hogy ideutazzon felszólalni. Az ENSZ döntéshozóihoz pedig ez utóbbi egyenesen tudja majd közvetíteni a rendezvényen megfogalmazott üzeneteket, szemléletmódot, és azt, hogy Brazíliától Türkmenisztánon át Angliáig mindenütt egyre többen lesznek az a fiatalok, akik azon fáradoznak nap mint nap, hogy minél egészségesebb, ezáltal teljesebb, illetve fenntarthatóbb életet éljünk mi és az utánunk következő generációk is.

És ahogy Petrini mondta,

ezek a fiatalok nemcsak egy adott szektor, a mezőgazdaság képviselői, hanem mindennek az alapjai”.

Ugyanis amíg vannak ilyen szellemiségben gondolkozó, elhivatott szakemberek, addig a más gazdasági szektorokban dolgozó (városi) társaik minőségi táplálékhoz („üzemanyaghoz”) fognak jutni, ezáltal pedig egészségesebben láthatják el mindennapi feladataikat, munkájukat. A megfelelő étel egyúttal nemcsak életben tart bennünket, az komoly politikai tényező, közösségteremtő eszköz is.

A lokális, diverzifikált és kisebb-nagyobb közösségekre építő organikus gazdálkodás és élelmiszer-előállítás minél több régióban való fokozatos térnyerése talán nem csak vízió. Ahogy egy szerb srác mondta, változásra nincs szükség, mert ezek a gazdaságok, termelők megvannak, közöttünk élnek most is. Csak láthatóvá, a fogyasztók számára ismertté kell tenni őket, a filozófiájukat és a termékeiket. Legalábbis ez az egyik első lépés.