A családi kertben

Egykor…

Tizenegy évesen vettem a fejembe, hogy amint nagy leszek, a jogszabályok bűvölésével fogok hozzájárulni ahhoz, hogy – a nagy igazságérzetemet hasznos mederbe terelve – mások életét könnyebbé tegyem.

Az ELTE jogi karán diplomáztam, a médiajog világa pedig németországi tanulmányaim során ragadott magával. Kezdetben egy nemzetközi ügyvédi irodában, majd a strasbourgi Európai Audiovizuális Megfigyelő Intézetben, illetve Brüsszelben, az Európai Bizottság audiovizuális médiapolitikáért felelős részlegén tehettem szert számos tapasztalatra. Dolgoztam a közszférában és a multinacionális cégek világába is bepillantást nyertem. Az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezetének Európai és Közép-Ázsiai Irodájában regionális projektek lebonyolításában vettem részt.

 

…És most

Ahogy a jogi karrier iránti lelkesedésem alábbhagyott, úgy követelt magának egyre nagyobb teret az életemben a táplálkozástudomány, az élelmezés és a gasztronómia bizonyos területeinek kutatása iránti hobbim. Hirtelen azon kaptam magam, hogy a házi szakkönyvtáram bővülésével párhuzamosan nemcsak a szabadságaimat szervezem a témába vágó külföldi konferenciák köré, de egyre több időt töltök a családi kertben, a piacokon, illetve termelők és élelmiszerrel foglalkozó szakemberek társaságában.

Az ételeink, az alapanyagok forrása és feldolgozása iránti érdeklődésem kezdete egyébként gyermekkoromra datálható: ahogy megtanultam járni, úgy vettem ellenőrzésem alá a nagyszüleim gyümölcsöskertjét és veteményesét és a háziállatok tartásával járó feladatok is teljesen magától értetődőek voltak számomra.

Ugyan a szüretelésben vagy a kóstolásban mindig szívesen vettem részt, a főzéssel hosszú ideig hadilábon álltam, csak az utóbbi egy-két évben kezdtem el kísérletezgetni a konyhában. Első sikereim örömére indítottam el 2015 nyarán a Kardamomot, ahol kezdetben csupán egyszerű, de annál egészségesebb fogások recepteit osztottam meg, majd igyekeztem egyre több informatív tartalmat csempészni az egyes hozzávalók közé.

Ahogy napról napra intenzívebben ásom bele magam az élelmezésügy és gasztronómia egyes szegmenseibe, úgy tárulnak fel előttem újabb és mind izgalmasabb rétegei. Az utóbbi időben a “farmtól az asztalig” mozgalom, illetve az organikus és biodinamikus gazdálkodás témaköre ragadott magával.

Hiszek a tudatos étkezés betegségmegelőző, egészségfenntartó erejében, és abban is, hogy a helyes táplálkozási szokások kialakítása által nemcsak a saját vagy családunk egészségét javíthatjuk, de a tiszta, fair és minőségi ételek készítése iránt elkötelezett gazdákat is további termelésre ösztönözhetjük. Célom, hogy a termelőket és a fogyasztókat közelebb hozzam egymáshoz, de régóta foglalkoztat az ételeink megválasztásának környezetünkre gyakorolt hatása is.

A Föld népességének rohamosan növekvő üteme, a környezet kiszipolyozása egyre égetőbb feladatok elé állítja az élelmezésügyi szakértőket: világszerte az emberi fogyasztásra szánt élelmiszerek 1/3-a a szemétben végzi, egyre több a túlsúllyal és az egészségtelen étkezéssel összefüggő betegségek száma, miközben majdnem 900 millióan éheznek (nem beszélve azokról az “éhezőkről”, akik kizárólag üres kalóriákat tartalmazó, feldolgozott, egészségtelen ételeken élnek).

Sokan szeretnek jól informáltak lenni a legújabb sztárpletykák terén, de azt már kevésbé tartják fontosnak tudni, hogy hány kézen át, milyen milyen körülmények között jutott az étel a tányérjukra vagy hogy az mennyi adalékanyagot, tartósítószert, esetleg a szervezetre jótékony összetevőt tartalmaz. Szerencsés esetben napi háromszor veszünk magunkhoz ételt, egyes kutatások szerint pedig naponta több, mint 200 étellel kapcsolatos döntést hozunk meg, amelyeknek nemcsak az egészségünkre, de a gazdaságra és a környezetünkre is hatása van.

Itt, a Kardamomon ezekről a kérdésekről és sok más érdekességről írok.

Réka