Még itt, a világ végén lévő kis olasz faluban, Marettóban is annyi élményben van részem egy nap alatt, hogy mindig gondban vagyok, hogyan sűrítsem őket egy-egy bejegyzésbe. Biztos, ami biztos, párhuzamosan írok egy alternatív naplót is – ha így folytatom a következő hónapokban, hamarabb fog összejönni egy könyvre való beszámoló, mint gondoltam.

A tűzre várok épp. Fotó: Kardamom

Amint beköszönt a tavasz, Alberto és Agnese hetente legalább egyszer pizzapartit rendeznek (néha kétszer is). Marettóban jelenleg egy kocsma vagy bolt sincs, úgyhogy torinói barátaikkal és a környélbeli fiatalokkal általában a “nagy” pizzasütések során jönnek össze megvitatni a hét eseményeit és kipihenni annak fáradalmait. A szezon végeztével, szeptemberben nagyjából mindenre tudnak nézni, csak pizzára nem (ami érthető, hiszen általában 60 pizzát sütnek meg egy ilyen alkalommal, de csúcsidőben 100-120-at is!). A hétvégén egy rövid időre én is átélhettem a pizzatúladagolás tüneteit:

23 pizza megsütése és egy részük megkóstolása után aznap este kihagytam a vacsorát, annyira eltelített a rengeteg illat, íz, szín.

Íme, egy kis ízelítő:

Pizzaparti. Fotó: Kardamom

Szóval, az érkezésem és a tavasz beköszöntének örömére, a múlt szombaton nekem is bepillantást engedtek a híres pizza- és focacciadélutánjaik hangulatába. Bevallom, a tészta előkészítésében nem vettem részt, Alberto ugyanis még előző este, vacsora után gyúrta be őket spéci pizzagyúró gépével, amíg én épp egy bejegyzésen dolgoztam a szobámban…:-) Sebaj, bízom benne, hogy lesz még elég lehetőségem tanulni erről a fázisról is a következő állomásokon.

A többi programpontnál viszont már aktívan jelent voltam.

Előkészületek: sajtok, paradicsomszósz. Fotó: Kardamom

 

Alberto “Bonnie” tanít pizzatésztát formázni. Fotó: Kardamom

Nézzétek csak:

Pizzakészítés közben. Fotó: Kardamom

Mondanom sem kell, megint sok újat láttam-hallottam az alapanyagokról és a pizzakészítés fortélyairól. Egy ponton megérkezett Federico, Albertoék első wwoofere és barátnője, Paola, aki az egyetem mellett kortárs táncos. Tündéri páros.

Dede és barátnője, Paola. Fotó: Kardamom

Sokféle feltétet készítettünk, a paradicsomszósz mellett pusztán “fehér” alappal is , erre került a prosciutto crudo (ez természetesen csak a már megsült pizzára, ezt nem szabad ugyanis a sütőbe tenni) és prosciutto cotto (ezt lehet sütni természetesen), a rukkola, a többféle sajt, az olívabogyó és Agenese koktélparadicsoma.

Személyes kedvencem a mozzarella-gorgonzola-lilahagyma változat volt, röviden: “gorgocipo”.

Pizzaparti. Fotó: Kardamom

A képek sajnos nem adják vissza az élményt, de képzeljétek el, ahogy a gorgonzola ráolvad a kemencében a ropogós pizzatésztára és ebbe belesülnek az isteni lilahagyma-karikák…mmmm…Egyszerűen mesés.

Franco bora. Fotó: Kardamom

Pizzázás közben persze megszomjaztunk, és ezen a ponton tényleg azt kívántam, hogy senki ne ébresszen fel, mert álmodom ezt a délutánt. Olyan finom organikus (senza solfiti!) bort készített Barbera, Bonarda és Freisa szőlőkből (Piemontban őshonos fajták) Agnese apukája, hogy azóta is napjában többször jut eszembe az íze.

Éljenek az organikus borok! Olyan mintha tiszta, egyszerű szőlőjuice-t ittam volna (ne a bolti szőlőlé változatra gondoljatok).

Fede is hozott egy demizson barberát, de került házi grappa is az asztalra. Korábban nem kedveltem a grappát, de ennek olyan intenzív ánizsaromája volt, hogy egészen új távlatokat nyitott számomra ebben az italban. Ha már Agnese apukája, Franco került szóba: azonívül, hogy tökéletes bort készít és hogy elképesztő kedves és kifinomult úriember, focacciában is profi. Ő elkészítette, mi pedig a pizzák után kisütöttük a remekművét:

Franco focaccia-ját süti Agnese és Alberto. Fotó: Kardamom

Ha mindez a kulináris orgia még nem lett volna elég, érkezett Agnese az Irish coffee-jával. Ezen a ponton a nap is megunta a bújkálást, és 48 órányi mély hallgatás után előjött a felhők mögül. Azóta is folyamatosan velünk van, és abban reménykedik, hogy mihamarabb megismételjük ezt a délutánt.

Agnese-féle Irish coffee. Fotó: Kardamom

Agnese Irish coffee-i. Fotó: Kardamom