A minap az jutott eszembe, hogy mi lenne, ha a “nagy olasz agriturismo túrámba” beiktatnék egy olyan hetet, amikor nem készítek tervet a feltérképezendő helyekről, hanem “ajánlásról ajánlásra” vándorolnék – számomra is meglepetésszerűen, hogy mit tartogat a következő étterem, látnivaló vagy egyenesen egy másik település, régió. Elképzeltem, hogy egyszer a szomszéd asztalnál ülő vendéget kérdezem meg, máskor egy központi salumeria fiatal tulajdonosát (erre már volt példa, azért jutott eszembe 🙂 ), megint máskor egy specialty kávézó vagy egy borbár felszolgálóját arról, hogy melyik úticélt, várost ajánlaná következő gasztroállomásként.

Egyelőre elég kötött a menetrendem, de mivel – ahogy azt láttuk – bármikor közbejöhet egy nem várt fordulat, felírtam az ötletet, és amint felszabadulnak napjaim, belevágok. Már csak azért is, mert eddig kivétel nélkül izgalmas helyekre sodortak az utam során kapott tippek. Különösen, ami a specialty kávézókat illeti. Talán emlékeztek még: előbb az albai, különleges ízesítésű kávékat készítő Matteo ajánlotta a figyelmembe a bra-i filterkávé-specialistát, Paolo-t; aki pedig

a római Faro kávézóról mesélt nekem sokat.

Mielőtt a harmadik agriturismo állomásomra, a Rómától 62 km-re, a hegyekben megbújó Mompeo falucskába indultam volna, fontos teendőim akadtak az olasz fővárosban. A következőket kellett beszereznem 2,5 óra alatt:

  1. Memóriakártyaolvasót a fényképezőgépemhez, mert a szicíliai jégveremben tönkrement az előző.
  2. Kontaktlencsevizet, ugyanis a korábbi flakonokat a szicíliai hideg éjszakák miatt szintén dobhattam a kukába.
  3. Egy napindító espresso-t Róma első specialty kávézójában.

Ami a prioritásokat illeti, mondhatni, hamar felvettem az olasz ritmust – hogy hova indultam először?

Pontosan. A specialty kávék szerelmeseinek világítótoronyként utat mutató, Via Piave 55-ös házszámot pötyögtem be a GPS-be. És ez volt a szerencsém.

Régóta nem hiszek a véletlenekben, és ebben ezúttal is csak megerősödtem. Tudom, hogy apróság, de nekem sokat jelentett (rengeteg időt spóroltam), hogy egy olyan metropoliszban, mint Róma, egy utcában – 50 méteres távolságon belül tudtam elintézni mindent, amit aznap délelőttre felírtam magamnak.

A Faro bejárata, Róma. Fotó: Kardamom

Ezt egy újabb jelnek vettem, hogy az “utamon vagyok”… 🙂 Az optikában gyorsan megvettem a folyadékot, a fotószaküzletben pedig a kártyaolvasót, és már fészkeltem is be magam a remek hangulatú kávézóba.

Minden megvan! Fotó: Kardamom

A Faro három lelkes római fiatal, Dafne, Dario és Arturo közös projektje, akik miután szerte a világban megfertőződtek az ún. “Third Wave” kávé műfajával, úgy döntöttek, megnyitják az olasz főváros első specialty kávézóját. Méghozzá, nem is akármilyet! A pörkölést Rubens Gardelli-re, a sportág olasz bajnokára bízták, és alapvetően Gardelli kávéval dolgoznak, de rotációban mindig egy-egy újabb “harmadik hullámos” kávébrandet is a kínálatukra tűznek.

A Faro alapítói. Fotó: Kardamom

Látogatásomkor mindhárman az üzletben sürögtek-forogtak: a két fiú koordinálja a kávék és az ételek elkészítését, míg Dafne (aki egyébként marketing- és kommunikációs szakértő) a klasszikus üzletvezetői teendők ellátásáért felel.

Faro kávézó, Róma. Fotó: Kardamom

No meg a vásárlók legszélesebb körű tájékoztatásáért: Paolo-hoz és Matteo-hoz hasonlóan, Dafne-ék számára is fontos a transzparencia, így bármely folyamatról vagy az összetevőkről bátran kérdezhetünk. Én is kimerítő útmutatót kaptam a cigno bianco-m mellé, amely a Faro zászlóshajója (fele-fele arányban alkotja a brazíliai Mogiana Yellow Burbona és apanamai Boquete Red Bourbon Arabica típus). Mind Dafne-ék, mind Gardelli koncepciója szerint valahogy így kellene festenie egy olasz espresso-nak (természetesen az itt szokásos cukor nélkül). Dafne szavaival élve “kerek, egyensúlyban van (nem dominál keserű, édes íz vagy aroma), a végén ugyanakkor érezhető egy kis csokoládés lecsengés”.

Cigno bianco brontei pisztáciakrémes cornetto-val. Fotó: Kardamom

A kávéhoz egy brontei pisztáciából készült krémmel készített, frissen sütött cornetto-t ajánlottak. Nem tiltakoztam, még élénken éltek bennem a két nappal azelőtti élmények. :-).

Ahogy említettem, a Faro egyik célkitűzése, hogy több, világhírű specialty kávé brandet is bemutassanak az érdeklődő közönségnek – kezdésnek a berlini “BARN Roastery”-t választották. Dafne “kilépőként” egy, kolumbiai farmról származó verziót ajánlott tőlük, és miközben kortyolgattam a feketét, a kávébab minőségéhez szükséges mikroklíma összetevőiről mesélt. A friss (januári) pörkölés is hozzájárult ahhoz, hogy a krémes, lágy kávéban semmilyen kesernyés utóízt nem éreztem.

Faro, Róma. Fotó: Kardamom

A kávétól és a lelkesítő társaságtól felélénkülve Poggio Mirteto felé vettem az irányt, innen pedig egy rövid pihenő után buszra pattantam, hogy vacsoraidőre megérkezzek következő állomásomra,

a mompeói, csodaszép Le Mole sul Farfa agriturismo-ba.

Piemont dombjai után az Etna lejtőivel nem tudtam betelni, most pedig a Róma melletti Szabin-hegység ejtett ámulatba.

Buszút naplementében Poggio Mirteto és Mompeo között. Fotó: Kardamom

Poggio Mirteto városka. Fotó: Kardamom

Az agriturismo-t egy fiatal pár, Elisabeth és Stefano vezeti, kisgyermekeik pedig teljes mértékben kiveszik a részüket a napi feladatokból.

Agriturismo Le Mole sul Farfa – saját tervezésű kiadvány a helyről. Fotó: Kardamom

Hagyományok tisztelete a több kitüntetésben is részesített agriturismo-ban. Fotó: Kardamom

Olyannyira, hogy rögtön az első munkanapomon, amikor a környékbeli hegyekben, 1200 méteren festettük újra – a túraszezon kezdetét megelőzően – az útmutató táblákat és sziklákat, a kisebbik Fassone, Theo is velünk tartott, és reggeltől kora estig asszisztált a feladatokhoz az erdőben.

Turistavonalakat pontosítottunk a hegyekben. Fotó: Kardamom

Ebédidőben piknikeztünk, gyönyörű tavaszi napunk volt. Fotó: Kardamom

Nézzétek, mire bukkantam munka közben az egyik fa törzsében. Fotó: Kardamom

Munkakörnyezet. Fotó: Kardamom

 

Ebéd után persze rövid időre elszundított, méghozzá John, a hetvenéves brit önkéntes (bizony, nem csak a húszéveseké a wwoofer világ) egyik kedvenc, telefonról bejátszott dalára, amelyről most már örökké ez, a rieti erdő közepén együtt megélt délután fog eszembe jutni.

Stefano-nak és Theo-nak egy héttel később a Greccio melletti útvonalak jelzéseit segítettem felfrissíteni. Lazio lélegzetelállító szerpentinjein jutottunk el a településre, amely arról híres, hogy Assisi Szent Ferenc itt készítette 1223-ban az első élőképet, amit ma “betlehemnek” hívunk. Egyhelyütt azt olvastam, hogy a mára zarándokhellyé vált település abban a pápai kiváltságban részesült, hogy az év bármely szakában bemutathat karácsonyi szentmisét.

Greccio. Fotó: Kardamom

Szemfüles munkatárs. Fotó: Kardamom

Míg Stefano-tól a turistajáratokról, addig Elisabeth-től a konyhában tanultam sokat.

Az agriturismo konyhájának díszítése Stefano anyukájának keze munkáját dicséri. Fotó: Kardamom

Bár mindketten nagyon jól főznek, Elisabeth – aki egyébként szintén önkéntesként érkezett Belgiumból annak idején a Le Mole sul Farfa-ba, majd végül nemcsak a tájjal, hanem Stefano-val is szerelembe esett – szuper kreatív módon kombinálja a belga és itáliai konyhát, és viszi a fogásokba tudatos, vegetáriánus filozófiájukat. 

Házi készítésű pennette saját paradicsomszószból, ehető virágokkal díszített előétel, és friss eper. Fotó: Kardamom

Antipasti, secondo piatto és desszert az agriturismo-ban: saláta, gateau di patate, répatorta. Fotó: Kardamom

Vadspárgából készített frittata. Fotó: Kardamom

Elisabeth többféle kenyeret is készít, a kedvencem az édesköményes volt. A felső képen egy speciális kelesztőedény látható. Fotó: Kardamom

Elisabeth könyvtárának egy töredéke. Fotó: Kardamom

Elisabeth komoly szakácskönyv-gyűjteménnyel büszkélkedhet, de az itt megforduló vendégek és önkéntesek is rendre bővítik a menüt. John például egy isteni lemon curd (citromkrém) receptjét ihlette:

Reggeli brit hangulatban: házi citromkrém a kenyéren. Fotó: Kardamom

De málna-, eper-, cseresznye-, barack, sőt, még kivi- és rebarbaralekvár is készül a Le Mole sul Farfa-ban:

Kivilekvár. Fotó: Kardamom

Utóbbit egyenesen az egyik legfiatalabb pastaszakértővel, Stefano-ék lányával, Marittal együtt főzhettem a múlt héten:

Készül a rebarbara-eper lekvár. Fotó: Kardamom

Úton a pappardelle. Fotó: Kardamom

Életem első saját készítésű friss tésztája. Fotó: Kardamom

Marit nemcsak a lekvárok és tésztafélék háza táján mozog otthonosan. Előszeretettel forgatja a Green Kitchen Stories könyveket inspirációért, hogy azután anyukáját újabb és újabb egészséges desszertek elkészítésére vegye rá. A GSK-ról már írtam korábban – viszont micsoda egybeesés, a dán-svéd páros a Mompeo-hoz közeli Róma egy táncterén ismerkedett meg annak idején.

Green Kitchen Stories alapkönyvek. Fotó: Kardamom

Kókuszos csokigolyók a GSK receptje alapján. Fotó: Kardamom

Amikor Theo nem a hegyekben segít, ő is bekapcsolódik a konyhai teendőkbe. Tisztára, mint a nagyok… 🙂

A legprofibb diótörő. Fotó: Kardamom

Eperkrémes muffinokat is sütöttünk együtt. Fotó: Kardamom

Természetesen én is kivettem a részem a munkából, és apró lépésekkel ugyan, de egyre magabiztosabbnak érzem magam a konyhában.

Az Akademia Italia Budapest csapatától kapott kötényben. Fotó: Kardamom

Az első, 17 főre elkészített ebédem után a házi készítésű limoncello és a jól megérdemelt pihenés édes cseppjeit élvezem a kertben. Fotó: Kardamom

Az agriturismo üzemeltetése mellett Stefano és Elisabeth organikus olívaolajat is készítenek. Az olíváról újabb érdekességeket tanultam, az olajok minősítését végző panelek eljárása mellett például azt, hogy az olajfa a pisztáciafához hasonlóan, kétévente van igazán elemében. A pisztáciafa minden második évben ad csak termést (idén ősszel lesz megint szüret Bronte-ban), az olajfa azért ennél kegyesebb, de egy erős hozamot követően a következő évben mindig silányabb a termés. Természetesen, ha nem avatkoznak bele a természet munkájába különféle szerekkel.

Stefano-ék legfeljebb szamarakat használnak, őket is csupán az ültetvények tisztán tartására.

Nagyon barátságosak voltak. Fotó: Kardamom

Az egyik legjobb fekvésű területeken legelhetnek. Fotó: Kardamom

A gyönyörű, ezeréves (a DNA-jüket megvizsgált tudósok szerint némelyik 1500!) olajfákat és a telken található, Stefano által gondozásba vett

több, mint kétezer éves olívaüzem maradványait

én is meglátogattam a hetekben, ráadásul egyenesen az osztrák ORF közszolgálati csatorna forgatócsoportjával, akik a könyékbeli turistaútvonalakról készítettek dokumentumfilmet Stefano segítségével.

 

A századokat megélt fák. Fotó: Kardamom

A forgatócsoporttal a fák tövében. Fotó: Kardamom

Lélegzetelállító panoráma. Fotó: Kardamom

Olajfák. Fotó: Kardamom

Csodálatos természet. Fotó: Kardamom

Ölelkező olívafák. Fotó: Kardamom

A tévéstábot körbevezettük az ültetvényen. Fotó: Kardamom

Az időszámításunk előtti 2. században épített, római kori olívaolajkészítő műhelyet évszázadokig szemét és állati ürülék takarta, a hely csak azután került műemlékvédelem alá, hogy Stefano régészeket kért fel az azonosítására (gyanúsak voltak neki a tartályok, illetve a földön található egyes mozaikok).

Az olívaműhely pincéje a tartályokkal. Fotó: Kardamom

A pince fölötti olívamalmot állatok és/vagy rabszolgák dolgoztatásával működtették, a jobb felső képen látható plafonon lévő lyukon át került a malomban préselt olíva a középső tartályba. Ezután, a különböző szintemelkedéssel elhelyezett, csatornával ellátott tartályok segítségével könnyedén el tudták választani egymástól az olajat és a préselés során keletkezett vizet.

A Le Mole sul Farfa-ban töltött két hetem minden napja más izgalmakat rejtett. Amikor nem a hegyekben vagy a konyhában ügyködtem, akkor a hegytetőre, Mompeo falucskába sétáltam fel pihenés gyanánt:

Mompeói életképek. Fotó: Kardamom

Kilátás Mompeo egyik teréről. Fotó: Kardamom

Helyi lakosok. Fotó: Kardamom

Máskor pedig az agriturismo alatti völgyben, a Farfa folyó partján lévő középkori malomnál indítottam vagy zártam a napot.

A még harmatos reggel a völgyben. Fotó: Kardamom

A Farfa zúgásánál naplementekor. Fotó: Kardamom

Persze, nem mindig ilyen csendes a környék. A Le Mole sul Farfa különféle tematikájú kirándulásokat szervez általános iskolásoknak a környéken. A héten én is bekapcsolódhattam az egyik osztály látogatásába, amelynek keretében a gyerekek a vízben és a vízparton élő állatok segítségével mérték a folyó tisztaságát.

Kihelyezett környezetismeret óra. Fotó: Kardamom

A Le Mole sul Farfa-ból rengeteg élménnyel és Elisabethnek köszönhetően, remek receptekkel indulok tovább. Most jutott eszembe, hogy Poggio Mirteto városáról, pontosabban annak egytől egyig kiváló élelmiszerüzleteiről és pékségeiről nem is írtam, ahogy az ottani szemészprofesszornál tett meglepetésszerű látogatásom is kimaradt a mostani összefoglalóból.

E…non solo Carne, az egyik, helyi termelőket promotáló üzlet Poggio Mirteto-ban. Fotó: Kardamom

E…non solo Carne, az egyik, helyi termelőket promotáló üzlet üzlet Poggio Mirteto-ban. Fotó: Kardamom

Sebaj, a fejemben alakuló, különleges szakácskönyvbe majd ezekből a sztorikból is szemezgetek. 🙂 Most viszont sietek,

épp csak megérkeztem Rómába, ahol újabb kulináris kalandok várnak.

<Itt folytatjuk. >

 

P.S. Szeretem ezt a képet a Fassone családról, ezzel búcsúzom. Ha kedvet kaptatok a Róma melletti hegységek felfedezéséhez, az agriturismo elérhetőségeit alább találjátok:

A Fassone család. Fotó: Kardamom

 

Agriturismo Le Mole sul Farfa

Strada delle mole snc, 02040 Mompeo – Italia

Tel. +39 3284603412

www.lemolesulfarfa.it

www.facebook.com/lemolesulfarfa