Tegnap egész nap szemerkélt az eső, de egy ekkora ház körül természetesen bőven akad teendő: délelőtt neki is láttunk

a mai focaccia- és pizzaparti előkészítéséhez.

Amíg én a speciális focacciasütő tepsit tisztítottam, addig Agnese egy régi zongorát igyekezett összeszerelni. Szó se róla, a zene központi szereplő ezen a farmon.

Az üvegházban lévő zöldségek leginkább Iron Maidenre (Agnese kedvence) és metálzenére nőnek; kezdek gyanakodni, hogy ez a titka a ropogós salátáinak és annak az isteni kelbimbónak, amit ma az ebédhez ettünk. Olaszországba többek között azzal a céllal érkeztem, hogy minél több organikus élelmiszertermelési módszert megismerjek, elsajátítsak. Eddig egy szavam sem lehet. 😉 Az istállóknál egyébként általában a Radio Italia (“…solo musica italiaaana…”) szól, ami tök jó, mert a dalok által még könnyebben ragadnak rám az olasz szavak.

farm

Agnese a gazdaboltban. Fotó: Kardamom

farm

Párolt kelbimbó egyenesen a kertből. Fotó: Kardamom.

Agnese egyébként agrármérnök “doktor”, Torinóban élt mielőtt ide, a marettói farmra költöztek Albertóval, antropológus férjével, kisfiúkkal, Greggel és Agnese 93 éves nagymamájával. Amikor kedden megérkeztem a villafranca-cantaranai állomásra, az első utunk Agnese-vel a helyi gazdaboltba vezetett. Állítása szerint a vetőmag- és a cipőboltok a gyengéi, egyébként kifejezetten nem szeret vásárolni, azt inkább a férjére bízza.

Érdekes tapasztalás, ahogy napról napra mind közelebb kerülünk egymáshoz a családdal és avatnak be az életükbe; ma is emlékezeteset beszélgettünk a saláták gazolása és a pizzaparti előkészítéseként végzett krumplifőzés- és pucolás közben is. Oh, és nézzétek, micsoda gyönyörű könyvet jegyez letűnt korok gyümölcseiről (nem ez az egyetlen egyébként, de mivel Agnese elképesztő szerény, Alberto dicsekedett el velük):

Agnese könyve. Fotó: Kardamom

Apropó, ha már a napi feladatoknál tartok, jöjjön egy kis ízelítő. Reggelente az első dolgom, hogy a pónik közül a jámborabbat, Emily-t, illetve Burrito-t, a szamarat kiviszem az istállóból a szabadba. Ez a kedvenc részem, elképesztő terápiás hatással vannak rám az itteni állatok, teljesen beléjük tudok feledkezni.

farm

Reggeliztetek a farmon. Fotó: Kardamom

Ezután következik a reggeli, itt már mások is bekapcsolódnak a buliba: a bárányok, az egy-egy “szál” kos, kecske, illetve paci, plusz a tyúkok; majd jöhet a pónik és a ló utáni istállótakarítás. Higgyétek el, én vagyok az utolsó, aki elhittem volna magamról, hogy a második napra egészen megbarátkozom a szarlapátolásnak ezzel a változatával… Egyrészt egészen más típusú alázatra és a farmermunka tiszteletére tanít (sok más tevékenységgel egyetemben), másrészt jó érzéssel tölt el, hogy mire este visszahozom az állatokat, szuper tiszta alvóhely várja őket.

farm

Az istálló. Fotó: Kardamom

 

Ami a munka változatosságát illeti, az elmúlt napokban többek között

padlizsánt, paprikát, koktélparadicsomot, salátát és uborkát is vetettünk.

farm

Greg és anyukája, Agnese. Itt éppen a talajt készítjük elő. Fotó: Kardamom

Sokat tanulok a talaj összetételéről, a vetéssel kapcsolatos részletekről; egy kis papír és toll mindig van nálam a jegyzeteléshez. Na és persze a telefon a zsebemben a képekhez – igyekszem mindent dokumentálni, bár már most látom, hogy csak töredékét fogom tudni a blogon megosztani az élményeknek.

A következő bejegyzésben a talajjal folytatom.

 

Csodaszép hétvégét mindenkinek!