Mindössze másfél órányi alvás után, kedd hajnalban pont olyan izgatottan pattantam ki az ágyból Budapesten, ahogy azt valamennyi korábbi kulináris kirándulásom előtt tettem. Rutinos utazóként a célirányos bepakolás nem okozott nehézséget, de most, hogy megérkeztem különleges túrám első állomására, látom, hogy a “wwoofer” bőrönd tartalmát illetően még van hova fejlődnöm.

Négyes alát adok magamnak: bár a lábbeliket tök jól válogattam meg (egy téli átmeneti cipő, amiben utaztam, egy bélelt gumicsizma a farmra, és egy sportosabb Converse-féleség tart velem), a legközelebbi májusi körre biztos, hogy nem hozok ennyi “utcai” ruhát, mert az idő nagy részét úgyis a “játszós” szettben fogom tölteni.

farm

Hajnali járat. Fotó: Kardamom

Az utazással járó stressz és az első nap élményei (plusz a kora nyári napokat idéző, tűző napsütés, nem is beszélve a friss levegő és trágya illatáról) elég sokat kivettek belőlem, úgyhogy az elmúlt két este során a fáradtságtól szinte beestem az ágyba. Ma viszont megfogadtam, hogy amint segítettem a ma esti, alább látható Spaghetti all’ Amatriciana elkészítésében és elpusztításában (a receptre visszatérek egy következő bejegyzésben), ideülök a géphez, és végre belevágok az olasz túrámról szóló napló első bejegyzésébe.

Farm

Spaghetti all’Amatriciana vacsorára. Fotó: Kardamom

Szóval, ami az utazás és megérkezés napját illeti: Milánóban landoltam, innen vitt tovább az utam (egész pontosan az Italotreno) Torinóba, majd a regionális vonat Villafranca-Cantarana településre, ahol Agnese, marettói vendéglátó családom egyharmada várt rám. Huh, …rengeteg mindent tudnék mesélni csak az első 24 órából, igyekszem majd az élményeket megfelelően el- és beosztani itt, a blogon.

Indulás Milánóból Torinóba. Milánói pályaudvar. Fotó: Kardamom

Terveim szerint két-három naponta írok új bejegyzést, de ha úgy adódik, akár minden nap. A wifi-kapcsolat nem biztos, hogy mindig zökkenőmentesen fog működni, és lesz olyan állomás, ahol este az agriturismo éttermében is dolgozni fogok, úgyhogy inkább nem ígérek meg semmit. Ha viszont figyelitek a Kardamom Instagram (az Instastories-t kifejezetten szeretem) és Facebook profilját, egészen biztos, hogy nem fogtok lemaradni a legfrissebb élményeimről.

Caffé Biancolatte, Milánó. Fotó: Kardamom

Bár többször jártam Milánóban az elmúlt két évben, csak most akadt meg a szemem azon, hogy a főpályaudvarhoz közeli kávézók szinte mindegyikének szerepel a kínálatában a ginzengkávé (il caffè al ginseng – a képen). Ez csupán annyit tesz, hogy ginzengkivonatból készült cukros szirupot öntenek a kávéhoz, ami speciális ízt kölcsönöz neki, de lehet koffeinmentes változatot is kérni.

farm

Focaccia. Fotó: Kardamom

A fenti képen már a villafranca-cantaranai focaccia margheritám látható, háttérben a két hűséges (és évek óta roppant strapabíró) cimborámmal, akik az úton kísérni fognak. Egy kicsit hamarabb érkeztem a tervezettnél az állomásra, így Agnesere várva gondoltam, elütöm az időt. Hol máshol, mint a hely egyetlen focacciázójában.

Na de jöjjön, amit mutatni akartam! 🙂 Íme, a reggeli látkép ELSŐ részlete a szobám ablakából (nem akarom valamennyi képet egyszerre ellőni).

farm

Kilátás a szobámból Marettóban. Fotó: Kardamom

Reggelente nincs szükségem holmi telefonos ébresztőre.

Kész szerencse, hogy Maretto egyetlen harangja épp 40 méterre van az ablakomtól, és félóránként olyan hangosan jelzi, hogy mennyi az idő, hogy azt a környező falvakban is hallják.

Agykontroll vagy sem, de tegnap és ma sem előbb, sem később, mint a fél 8-as “harangjátékra” ébredtem, ami pont jó, mert Agnese és férje, Alberto, illetve kisfiúk Gregorio általában 8 körül reggeliznek, úgyhogy tudok csatlakozni hozzájuk.

farm

Kilátás a ház udvarából, háttérben a hófödte hegyek. Fotó: Kardamom

A fiatal család vezette marettói Azienda Agricola Valtriversa egy csodálatos, 18. században épített részből is álló épületegyüttest, farmot és veteményest foglal magában, de mindezekről úgyis írok még bővebben.

Tegnap a nyári kertben ebédeltünk, és mi tagadás, kimaxoltuk a “farm-to-table” (“farmtól az asztalig”) metódus fogalmát.

farm

Tyúk vagy a tojás? Fotó: Kardamom

A frissen begyűjtött tojásból és percekkel korábban szedett 2 nagy csokor borágóból némi olívaolajból, reszelt parmezánból egy kis só és bors hozzáadásával Agnese mennyei fritatta-t készített. A szintén a kertből érkező ropogós saláta, a ciabatta kiváló kísérője volt ennek a pofonegyszerű ételnek, a zöldség intenzív ízéhez foghatót pedig még soha korábban nem tapasztaltam.

farm

Frittata Agnese tolmácsolásában. Fotó: Kardamom

A könnyű ebéd után sem tegnap, sem ma nem maradhatott el a rövid kávészünet.

A háttérben figyelő kutyusról szintén sokat fogtok még hallani, (számomra) elképesztő erejű barátság látszik szövődni kettőnk között. Most is itt fészkelődik az ajtóm előtt – ahogy egyébként teszi ezt minden éjszaka – , és ha így folytatja a nyomulást, hamarosan egy teljes poszt csak róla és a közös élményeinkről fog szólni.

Későre jár, és nem akarok fáradtan nekiveselkedni a reggeli istállótakarításnak, úgyhogy jó éjszakát!

Folyt. köv.