Rövid bejegyzés lesz a mostani, mert egyrészt kellemesen elfáradtam a mai dolce far nulla-ban, másrészt ez az utolsó előtti estém itt, az Azienda Agricola Valtriversa-ban. Mielőtt továbbindulok, még szeretném kihasználni a hátralévő időt arra, hogy fantasztikus vendéglátóimmal legyek, illetve, hogy elrendezgessem kicsit a dolgaimat, és felkészüljek a következő állomásra.

Egy hosszú nap vége az Azienda Agricola Valtriversa-ban – a fügefa tövéből. Fotó: Kardamom

Amiről (illetve akiről) mindenképp szerettem volna néhány képet és pár sort itt, a blogon is megosztani, az a múlt vasárnapi karnevál és Gniki, a border collie, aki néhány nap alatt úgy a szívemhez nőtt, ahogy eddig soha egyetlen négylábú. Megfogadtam, hogy amint kutyatartásra adom a fejem, egy ilyen fajtájú biztosan lesz a blökik között. A Google-beli első találatok javarésze azt írja, hogy ez a típusú a világ legokosabb kutyája.

“Egy olyan okos és ügyes pásztorkutya, aki intelligenciájával messze a többi négylábú előtt jár. Persze, vannak még nagyon okos kutyafajták, ám a border collie különleges. Tekintete megbabonáz és szemeivel szorgalmasan fürkészi minden apró mozdulatod. Amint kigondolod, ő tudja, hogy mit szeretnél, akár egy gondolatolvasó. Képes nézésével abba az irányba mozdítani, amelybe ő akar és lapuló, osonó mozgásával becserkész, hogy még inkább érvényesítse akaratát.”

– találtam egyhelyütt. Ugyan az oldal szerzője is hozzáteszi, hogy a gondolatolvasásról szóló leírás talán túlzó, tény, hogy ilyen okos kutyával én még nem találkoztam, az pedig, ahogy az állatokra ügyel és tereli őket, napról napra új élményt ad.

Gniki, az őrszem. Fotó: Kardamom

Gniki koncentrál. Fotó: Kardamom

Itt inkább a dögönyözést élvezte, de azért úgy helyezkedett, hogy a kifelé kacsintgató báránykákat visszairányíthassa, ha szükséges:

Gnikolo. Fotó: Kardamom

De nem csak a farmon élő állatokra van gondja.

Attól a naptól fogva, hogy betettem a lábam az Azienda Agricola Valtriversa csodálatos kovácsoltvas kapuján, Gniki minden lépésemet vigyázza.

Folyton mellettem. Fotó: Kardamom

Ott van, amikor a napi teendőimet látom el a gazdaságban, és akkor is, amikor a gépnél ülök:

Gniki a kertben. Fotó: Kardamom

Gniki az istállóknál. Fotó: Kardamom

Gniki készenlétben. Fotó: Kardamom

Gniki hűsöl. Fotó: Kardamom

Gniki belóg a képbe. Fotó: Kardamom

Gnicit semmi sem tartja vissza, hogy mellettem legyen. Fotó: Kardamom

Gniki a Kardamomhoz is asszisztál. Fotó: Kardamom

A legszőrösebb őrző-védő szolgálat egyébként 24 órás készenlétre rendezkedett be. Gniki minden éjszaka az ajtóm előtt alszik, reggelente pedig alig várja, hogy mielőtt a kávémért indulok, némi nyakmasszázst begyűjtsön. Mondtam, hogy okos kutya: eddig mindig elérte, amit akart.

Mindent bevet, csak ne hagyjam abba. Fotó: Kardamom

Tényleg mindent. Ha kell, keresztbevágja magát a küszöbön. Fotó: Kardamom

Különösen gondoskodó: véletlenül sem hagyja, hogy az emelkedőkkel és szerpentinekkel teli környéken egyedül induljak biciklizni:

Az első közös biciklitúránk Gnikivel. Fotó: Kardamom

Hát még, ha sötétedés előtt teszem mindezt, amikor már kevésbé jók a látási viszonyok. Hiába zártam be a kaput és parancsoltam rá, hogy maradjon otthon, egy perc múlva már hallottam a lihegését és a tappancsait a hátam mögött. (Talán titkon vártam is? :-)) Alternatív útvonalát használta, hogy velem tarthasson.

Gniiiiki baba. Fotó: Kardamom

>Gniki (ha olvasol a gondolataimban), csak jelzem, hogy most épp megdicsérlek – itt mocorog és fülel ugyanis megint az ajtóm előtt.<

Egy gondolat arról, hogy milyen gyorsan tanul: az első útunk során néha még az autóút közepére is kimerészkedett, néhány napja viszont már csakis a jobb oldalamon, az út szélén, lehúzódva fut mellettem, és ha lehetősége van rá, azonnal a járdára vált. Mindezt kérés nélkül. Imádom a srácot! 🙂

Amikor pedig tényleg nem tarthat velem, mert busszal vagy vonattal utazom (például amikor Astiba látogattam a múlt héten), természetesen betartja a játékszabályokat, de az utolsó pillanatig igyekszik meggyőződni arról, hogy épségben odaérek a megállóhoz.

Gniki szemmel tart. Fotó: Kardamom

Egy karnevál forgataga viszont egyelőre talán még nem a legalkalmasabb terep arra, hogy társadalmi életet éljen.

Gniki itt bulizni indul, később mind őt, mind a bicajt jobbnak láttam otthon hagyni. Fotó: Kardamom

A múlt hétvégén szeretett volna elkísérni a szomszédos falu, Roatto farsangi rendezvényére, de amikor megérkeztünk a buliba, mindketten éreztük, hogy jobb lesz, ha most hazamegy. Nem is feltétlenül azért, mert attól tartottam, hogy esetleg nem tudja legyőzni juhászkutya-ösztöneit és a felvonuló lovakat gyorsabban tereli majd (a lábszárukba való csípéssel), mint ahogy azt a rajtuk ülő lovasok tervezték, hanem, mert rengeteg ember gyűlt össze kis helyen és irtó nagy zaj, illetve kavarodás volt.

Karnevál Roattóban. Fotó: Kardamom

Karnevál Roattóban. Fotó: Kardamom

Tombolanyeremények. Fotó: Kardamom

Immár Gniki nélkül, én is elvegyültem a tömegben, az álarcom mögül pedg kényelmesen figyelhettem, hogy mulatnak a helyiek.

Karnevál Roattóban. Fotó: Kardamom

 

Úton a karneválra. Fotó: Kardamom

A színpadot egyébként az alábbi csapat ki sem engedte a lábai alól. Miután egy 2009-es, számomra emlékezetes “színművös” vizsgadarab, az AZAZ eszembe jutott a produkcióról, már nem is tudtam elvonatkoztatni, úgyhogy innentől jókat derültem magamban a megelevenedett jeleneten.

Na jó, néha sikerült másra is figyelnem: például az ízekre, a színekre és az illatokra, amikor a finom bruschettát (csak egy nagy szelet pirítós, fokhagyma és paradicsomszósz, semmi több), a Piemontban abszolút tradicionális húsos és gorgonzolás polentát (ami kukoricaliszt, só és víz keveréke) vagy a helyi barbera bort kóstoltam.

Bruschetta és barbera bor.

Polenta húsos tekercsekkel (bal oldalon) és gorgonzolával (jobb oldalon).

Oh, micsoda szuper nap volt! Örülök, hogy most visszanéztem a képeket, ez a vidék örökre belopta magát a szívembe.

 

A következő napokban egy kicsit turistáskodom, így főleg az Instagramon és a Facebookon leszek aktív, új bejegyzéssel már a következő állomásról, a hét második felében jelentkezem.

Jaj, egy kép kimaradt, ráadásul az egyik kedvencem! Pont jó lesz ide, a végére:

Gniki, pacsi! Fotó: Kardamom