Elsőre meglepő lehet ez az adat, de ha végiggondoljuk, hogy hányszor tesszük fel teljesen rutinszerűen naponta többször is magunkban a kérdést, hogy „együnk vagy ne együnk?”, „mit együnk?”, „mikor?”, „hol?”, „kivel?”, „mennyit?”, „hogy tálalva?”, „hogy készítve?”, „milyen gyakran?”, stb.,nem is tűnik olyan valóságtól elrugaszkodottnak a fenti szám.

A táplálkozásunkkal kapcsolatos döntéseinket egy sor (külső és belső) tényező befolyásolja, amelyek lehetnek pszichológiai, környezeti, társadalmi, evolúciós eredetűek, fakadhatnak neveltetésünkből és természetesen szoros összefüggésben állnak az érzékszerveinkkel, idegrendszerünkkel, hormonjainkkal vagy azzal, hogy mennyit alszunk, illetve sportolunk. De – ahogy arról már szóltam – a bevásárlókosarunk tartalmát az is meghatározhatja, hogy üres hassal vagy egy alma, esetleg egy csokis keksz elropogtatása után indulunk neki a vásárlásnak.

Az élelmiszeripari szakemberek is jól ismerik a kapcsolódó vizsgálati adatokat, és ami például a környezeti hatásokat illeti, az egyes termékek polcokon való megfontolt elhelyezésétől kezdve a kórházakban vagy irodaházakban található éttermek berendezésének/színeinek kialakításán át a grapefruit- vagy kávéspray használatáig az adott (bizonyos termékek fogyasztására ösztönző) cél elérése érdekében mindenütt előszeretettel alkalmazzák is őket.

 Egy amerikai benzinkút boltrészlegében például azáltal, hogy mesterséges kávéillatot permeteztek a levegőbe, a nap végére 3x (!) annyi kávét adtak el, mint ennek hiányában. (Az illatmarketing állítólag azért olyan hatásos, mert a szaglóérzékünk közvetlen kapcsolatban áll az agyunk érzelmeinkért is felelős limbikus rendszerével, az érzelmeink pedig nagyban meghatározzák a döntéseinket.)

Az elfogyasztott ételeinkkel kapcsolatos döntéseinket befolyásoló szociális tényezők közé sorolhatóak többek között a társadalmi normák, a népszerű („ragadós”) trendek, a társaink és kollégáink hozzáállása, a „csordaszellem”, a bennünket körülvevő emberek esetleges nyomásgyakorlása, az egyedül étkezés jelensége is.

Nem nagy újdonság, hogy hatással van ránk, hogy mit, mennyit és milyen gyakran esznek azok az emberek, akikhez kötődünk, akik személyiségének jellemzőivel azonosulni tudunk, és hogy ezért is van nagy szerepe éppúgy a szülőknek, mint a média szereplőinek, esetleg a politikusoknak az egészséges táplálkozás fontosságának hangsúlyozásában. Barátaink, kollégáink hozzáállása, még ha tudattalanul is, egyébként nemcsak akkor hat döntéseinkre, amikor velük együtt ebédelünk, hanem akkor is, amikor egyedül választjuk ki és fogyasztjuk el az adott fogást.

A negyedik hatalmi ág vagy az általunk kitüntetett figyelemben részesített emberek befolyásoló ereje Jimmy Kimmel műsorának egyik parádés bejátszásában is remekül megmutatkozik: a gluténmentes étrendet ugyan előnyősnek tartják a megkérdezettek, de azt, hogy egyáltalán mit száműznek az étrendjükből, azaz, hogy mi is az a glutén, ők maguk sem tudják.

Kutatók egyébként azt is vizsgálták, hogy melyek azok a belső értékek (elvek), amelyek egyfajta mérceként általánosságban irányítják ételválasztásainkat nap mint nap. Ilyenek például:

  •  az „ERŐ/HATALOM” (motiváció a társadalmi elismerésre vagy például a jólét kifejezésre juttatására azáltal, hogy drágább organikus élelmiszereket vásárolunk vagy az étteremben minőségibb ételt rendelünk),
  • a „BIZTONSÁG” (igény arra, hogy a táplálkozásunk is hozzájáruljon ahhoz, hogy egészségesebbek legyünk, ezáltal esetleg nagyobb biztonságban érezzük magunkat, egyúttal kevesebbet adjunk ki gyógyszerekre, kezelésekre,
  • az „ÁLTALÁNOSÍTÁS/UNIVERZÁLIS MEGKÖZELÍTÉS” (kizárólag szabad tartású tyúk tojását vesszük meg vagy minden olyan terméket kerülünk, amely környezetre káros összetevőt tartalmaz, így pl. pálmaolajat),
  • „KONFORMITÁS/HAGYOMÁNYOK” (önfegyelem, tradíciók tisztelete).

Az említett jegyzetben azt is írták, hogy

már napi 10 másodperc ölelés emelheti az oxytocin-szintet, ami ellensúlyozza a kortizol hormon hatásait, ezáltal csökkenti a stresszt, és ennek megfelelően hozzájárul ahhoz, hogy nyugodtabb, minőségibb döntéseket hozhassunk akár az ételválasztásainkat illetően is”.